A sportban a doppinghasználat célja fizikai (pl. jobb teljesítmény, a fájdalom kontrollálása), pszichológiai (pl. idegesség, elvárás, stressz, fáradtság) és szociális (pl. teljesítmény kényszer, befogadás a csapatba) előnyök szerzése. Ezek a motívumok elsősorban az emberi és szociális viselkedésen, az érzelmeken és a személyiségen alapulnak. Az agy limbikus rendszere irányítja az ösztönös viselkedést, az érzelmeket és a motivációt.
A neuro-transzmitterek, például az adrenalin, a noradrenalin, a dopamin, a szerotonin és a GABA számos érzelmi és mentális állapot szabályozásában vesz részt. A legtöbb pszicho-aktív drog úgy hat, hogy vagy ezek metabolizmusát változtatja meg, vagy ezen specifikus receptorok neuro-transzmitterek iránti érzékenységét módosítják. A dopamin receptorok részt vesznek az élvezet-kereső viselkedésben (alkohol és kábítószer), de az impulzív és agresszív tevékenységekben is. A neuro-transzmitterek egy speciális csoportja (endorfinok – enkefalinok), amely szerkezetileg az ópioidokra hasonlít, a fájdalom és az élvezet érzékelésében vesz részt. A dopamin és a szerotonin befolyásolja az agy “jutalmazó központját”. Az ezzel ellentétes stimulus a „büntető központot” aktiválja, amely a „támadás-vagy-menekülés” válaszban veszt részt. Minden drog, amely mesterséges függőséget okoz, növeli a dopamin mennyiségét a jutalmazó központban. A jutalmazó központ, amely élvezetekre és eufóriára törekszik, egy olyan lehetséges mechanizmus, amely felelős a drogok szedéséért és a függőségért. A drogokkal való visszaélés további okai a stressz kezelése. A sportban a tanult viselkedés doppingoláshoz vezethet.
A drogok használata toleranciát, függőséget, hozzászokást vagy elvonási tüneteteket okozhat. A tolerancia az agynak azon kompenzálási mechanizmusa, amellyel csökkenti a drog hatásait. A drogfüggőséget úgy lehet jellemezni, mint a drog szedését abból a célból, hogy megelőzzék vagy csökkentsék a megvonással (absztinencia szindróma) járó fizikai vagy pszichológiai zavarokat.
A neuro-transzmitterek, például az adrenalin, a noradrenalin, a dopamin, a szerotonin és a GABA számos érzelmi és mentális állapot szabályozásában vesz részt. A legtöbb pszicho-aktív drog úgy hat, hogy vagy ezek metabolizmusát változtatja meg, vagy ezen specifikus receptorok neuro-transzmitterek iránti érzékenységét módosítják. A dopamin receptorok részt vesznek az élvezet-kereső viselkedésben (alkohol és kábítószer), de az impulzív és agresszív tevékenységekben is. A neuro-transzmitterek egy speciális csoportja (endorfinok – enkefalinok), amely szerkezetileg az ópioidokra hasonlít, a fájdalom és az élvezet érzékelésében vesz részt. A dopamin és a szerotonin befolyásolja az agy “jutalmazó központját”. Az ezzel ellentétes stimulus a „büntető központot” aktiválja, amely a „támadás-vagy-menekülés” válaszban veszt részt. Minden drog, amely mesterséges függőséget okoz, növeli a dopamin mennyiségét a jutalmazó központban. A jutalmazó központ, amely élvezetekre és eufóriára törekszik, egy olyan lehetséges mechanizmus, amely felelős a drogok szedéséért és a függőségért. A drogokkal való visszaélés további okai a stressz kezelése. A sportban a tanult viselkedés doppingoláshoz vezethet.
A drogok használata toleranciát, függőséget, hozzászokást vagy elvonási tüneteteket okozhat. A tolerancia az agynak azon kompenzálási mechanizmusa, amellyel csökkenti a drog hatásait. A drogfüggőséget úgy lehet jellemezni, mint a drog szedését abból a célból, hogy megelőzzék vagy csökkentsék a megvonással (absztinencia szindróma) járó fizikai vagy pszichológiai zavarokat.
- Fizikai függőség akkor jelentkezik, amikor a szervezet drogtól mentes. A hiány különböző fizikai tüneteket okozhat, pl. fájdalmat (ópiátok), súlyos remegést (alkohol) vagy görcsöket (barbiturátok).
- A pszichés függőség a fizikai függőségnél sokkal tovább tarthat. A jutalmazó központ nagyon fontos szerepet tölt be a pszichés függőség kialakulásában.
- 32% a nikotin esetében,
- 23% az ópioidok esetében,
- 15% az alkohol esetében és
- 10% feletti a kannabinoidok esetében.
