A vizelethajtók olyan termékek, amelyek segítenek eltávolítani a szervezetből a folyadékokat. Ezek a termékek a víz újra felszívódásának részleges akadályozásával segítenek a vizet leadni, azaz növelik a vizelet mennyiségét. A hatékony vizelethajtók akár 6 liter/nap vizeletmennyiséget is produkálhatnak.  

A vizelethajtókhoz például az alábbiak tartoznak:

• acetazolamid, amilorid, bumetanid, kanrenon, klortalidone, etakrinsav, furoszemid, indapamid, metolazon, spironolakton, triamteren és tiazidok, például bendroflumetiazid, klorotiazid, hidroklorotiazid
• és további anyagok hasonló kémiai szerkezettel vagy hasonló biológiai hatásokkal. 

Ezek használata versenyeken versenyek között tilos a drosperinone kivételével, amely használata legális. A vizelethajtók és más álcázó szerek az 5. leggyakrabban használt drogosztály, amely világszerte az összes nem kívánt teszteredmények 6,7%-át teszi ki. A leggyakrabban használt szerek a furoszemid és a hidroklorotiazid, ez a két anyag az összes vizelethajtó eset 30%-át teszi ki. 

Az álcázó anyagok olyan alkotóelemekből állnak, amelyekkel azt szeretnék elérni, hogy „álcázzon”, elrejtsen bizonyos tiltott készítmények használatára utaló jeleket a doppingtesztek során. Az álcázó készítmények olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy a tiltott anyag jelenlétét elrejtsék vagy annak meghatározását akadályozzák a vizeletben. A vizelethajtók „álcázó” készítményeknek tekinthetők, mert a vizelet hígításával a szervezetből kiválasztott tiltott anyag alacsonyabb szintje jelenik meg a vizeletben.