Vér-dopping
A vér-dopping elsődleges mellékhatásai közé tartoznak:- vérrögök keletkezése,
- a keringési rendszer túlterhelése,
- vesekárosodás az allergiás reakciók miatt és
- fertőző betegségek, például AIDS átvitele.
A további mellékhatások lehetnek:
- kiütések, láz és allergiás reakciók okozta sokk,
- anyagcsere sokk,
- akut hemolitikus reakciók vesekárosodásokkal, nem megfelelő vértípus használata esetén,
- az átömlesztés késői reakciói, amelyek lázt és sárgaságot eredményeznek (ami az életet veszélyezteti) és
- fertőző betegségek átvitele a vérátömlesztéssel (fertőző májgyulladás és AIDS).
Még kórházi körülmények között is, az olyan kórokozókkal történő fertőzés kockázata, mint a HIV és a hepatitis vírusok, valamint a vérátömlesztési reakciók kockázata, részletesen körültekintő eljárást igényelnek. A vértermékek felügyelet nélkül végzett transzfúziója ezeket a kockázatokat jelentősen megnövelheti. Ezen túlmenően, a hematokrit értékének megemelése a szokásos érték fölé növeli a vér viszkozitását, trombózis kockázatát és szívizominfarktus kockázatát.
Mesterséges oxigénszállítók
A mesterséges oxigénszállítók mellékhatásai egymástól jelentősen eltérnek és közéjük tartoznak az alábbiak:- láz,
- a vérlemezkék csökkent száma,
- magas vérnyomás,
- erek összehúzódása,
- az emésztőrendszer irritálhatósága,
- elégtelen oxigénszállítás a szövetekhez,
- vesekárosodás és
- túlzott vasterhelés.
Közelebbről, a mesterséges oxigénszállító készítmények alkalmazása magas perifériás és tüdőbeli nyomást okozhat Ha a szövetekben az oxigén koncentrációja magas, akkor a hiperoxikus arteriola reflex csökkentheti a működő hajszálerek számát és átmérőjét, hogy elkerülje az oxidatív szövetkárosodást, azaz növeli az érrendszer ellenállását.
Ezen túlmenően, a hemoglobin-alapú oxigénszállító anyagok csökkentik az arteriolák és a hajszálerek nitrogén(II)-oxid által közvetített tágulatát. További káros mellékhatások közé tartoznak az emésztőrendszeri megnyilvánulások, amelyek a belek záróizmainak fokozott tónusával, gázképződéssel és felfúvódással járnak. A vesére gyakorolt mérgező hatás, amelyet a hemoglobin-monomerek kiszűrése és a következményes vesecsatorna-elhalás vált ki, az ilyen szerek potenciálisan végzetes mellékhatását képviselik. Az emberek vagy szarvasmarhák hemoglobinjából készített vérkészítmények fertőző anyagokat, például vírusokat tartalmazhatnak vagy immunogén hatásokat válthatnak ki a készítményt befogadó személyben.
A perfluorokarbonok alkalmazásának káros mellékhatásai közé tartoznak a lázas influenza-szerű tünetek és izomfájdalmak. A perfluorokarbonokat összefüggésbe hozták a máj és a lép vérbőségével, amely következményes szerv-elégtelenséggel és az immun védekező mechanizmusok zavarával jár.
További mellékhatások lehetnek:
- allergiás reakciók,
- 40°C fölé emelkedő testhőmérséklet,
- láz és nátha,
- hasmenés,
- vesére, májra és tüdőre kifejtett toxicitás (a károsodások a legtöbb esetben valószínűleg visszafordíthatatlanok),
- vérfertőzések, ha a készítmények bakteriológiai szempontból nem tiszták,
- súlyos állapotok, például embólia és trombózis (alacsony trombocitaszám),
- AIDS vírussal való fertőzés kockázata, közösen használt tűk esetén,
- gázbuborékok keletkezése az injekció után a vérerekben.
Ellenvélemények:
Oxigén-transzfer növelők
Az oxigénszállítás növelésének módszereivel kapcsolatos elsõdleges mellékhatások vérrögök keletkezése és a keringési rendszer túlterhelése. Ezen túlmenõen, akut hemolízisrõl számoltak be olyan esetekben, ahol nem a megfelelõ vércsoportot használták a vérátömlesztéshez. Ráadásul, a hematokrit érték is a szokásos fölé emelkedik, ami a fokozza vér viszkozitását és trombózis kockázatával jár. Általánosságban, a mesterséges oxigénszállítók mellékhatásai közé tartoznak a csökkent vérlemezkeszám, magas vérnyomás, az erek összehúzódása és vas túlterhelés.
