Vér-dopping

A vér-dopping elsődleges mellékhatásai közé tartoznak:

• vérrögök keletkezése,
• a keringési rendszer túlterhelése,
• vesekárosodás az allergiás reakciók miatt és
• fertőző betegségek, például AIDS átvitele.  

A további mellékhatások lehetnek:

• kiütések, láz és allergiás reakciók okozta sokk,
• anyagcsere sokk,
• akut hemolitikus reakciók vesekárosodásokkal, nem megfelelő vértípus használata esetén,
• az átömlesztés késői reakciói, amelyek lázt és sárgaságot eredményeznek (ami az életet veszélyezteti) és
• fertőző betegségek átvitele a vérátömlesztéssel (fertőző májgyulladás és AIDS).   

Még kórházi körülmények között is, az olyan kórokozókkal történő fertőzés kockázata, mint a HIV és a hepatitis vírusok, valamint a vérátömlesztési reakciók kockázata, részletesen körültekintő eljárást igényelnek. A vértermékek felügyelet nélkül végzett transzfúziója ezeket a kockázatokat jelentősen megnövelheti. Ezen túlmenően, a hematokrit értékének megemelése a szokásos érték fölé növeli a vér viszkozitását, trombózis kockázatát és szívizominfarktus kockázatát.  

Mesterséges oxigénszállítók

A mesterséges oxigénszállítók mellékhatásai egymástól jelentősen eltérnek és közéjük tartoznak az alábbiak:

• láz,
• a vérlemezkék csökkent száma,
• magas vérnyomás,
• erek összehúzódása,
• az emésztőrendszer irritálhatósága,
• elégtelen oxigénszállítás a szövetekhez, 
• vesekárosodás és
• túlzott vasterhelés.  

Közelebbről, a mesterséges oxigénszállító készítmények alkalmazása magas perifériás és tüdőbeli nyomást okozhat  Ha a szövetekben az oxigén koncentrációja magas, akkor a hiperoxikus arteriola reflex csökkentheti a működő hajszálerek számát és átmérőjét, hogy elkerülje az oxidatív szövetkárosodást, azaz növeli az érrendszer ellenállását.  

Ezen túlmenően, a hemoglobin-alapú oxigénszállító anyagok csökkentik az arteriolák és a hajszálerek nitrogén(II)-oxid által közvetített tágulatát. További káros mellékhatások közé tartoznak az emésztőrendszeri megnyilvánulások, amelyek a belek záróizmainak fokozott tónusával, gázképződéssel és felfúvódással járnak. A vesére gyakorolt mérgező hatás, amelyet a hemoglobin-monomerek kiszűrése és a következményes vesecsatorna-elhalás vált ki, az ilyen szerek potenciálisan végzetes mellékhatását képviselik. Az emberek vagy szarvasmarhák hemoglobinjából készített vérkészítmények fertőző anyagokat, például vírusokat tartalmazhatnak vagy immunogén hatásokat válthatnak ki a készítményt befogadó személyben.  

A perfluorokarbonok alkalmazásának káros mellékhatásai közé tartoznak a lázas influenza-szerű tünetek és izomfájdalmak. A perfluorokarbonokat összefüggésbe hozták a máj és a lép vérbőségével, amely következményes szerv-elégtelenséggel és az immun védekező mechanizmusok zavarával jár.
További mellékhatások lehetnek:

• allergiás reakciók,
• 40°C fölé emelkedő testhőmérséklet,
• láz és nátha,
• hasmenés,
• vesére, májra és tüdőre kifejtett toxicitás (a károsodások a legtöbb esetben valószínűleg visszafordíthatatlanok),
• vérfertőzések, ha a készítmények bakteriológiai szempontból nem tiszták,
• súlyos állapotok, például embólia és trombózis (alacsony trombocitaszám),
• AIDS vírussal való fertőzés kockázata, közösen használt tűk esetén,
• gázbuborékok keletkezése az injekció után a vérerekben.